Házbemutató- és fűnövekedés-ellenőrző szolgálat

Barátainknak, ismerőseinknek többször elmeséltük, ebben a blogban is elmondtuk, hogy a kezdetek kezdete az volt, amikor dr. Litkei Eszter és férje, † dr. Keller Gábor az ő barátaikkal együtt elhatározták, hogy közösen vásárolnak egy balatonmáriafürdői telket, és az akkori kor szellemének megfelelően, kalákában, két kezükkel felhúznak rá egy kis faházat.

Több mint negyven év elteltével aztán a tegnapi napon fontos kötelezettségünknek tehettünk végre eleget: sajnos, már csak a Mamának, dr. Litkei Eszternek tudtuk megmutatni, miképpen serken a fű a Keller Családi Háznál, amely’ ház a régi, szülői nyaralóból sarjadzik.

Többször gondoltunk rá, hogy megmutatjuk a mamának, hol tart az építkezés, de aztán elvetettük a gondolatot, hiszen egy 88 éves embernek megterhelő az utazás, és csak azt látta volna, hogy miképpen csetlünk-botlunk az építési területen – nem biztos, hogy túl nagy élmény lett volna számára…

Most azonban eljött a pillanat! A bútorszállítók a szobai kiegészítő bútorok, és a nappaliba rendelt kihúzható kanapé szállítását jelezték, már csak a konyhabútorzat hiányzik, az időjárás sem hideg, sem meleg, tulajdonképpen majdnem teljesen készen állunk – nosza, invitáljuk meg a Mamát!

Mint a 2541-es számú Sziklai Sándor Úttörő Csapat Vidám Mókusok őrse kapta volna a hírt, hogy “Indulás Csillebércre!” – olyan zsibongást csapott egész héten a Mama. 😀 Olyan lázban volt, mint amikor az egyhetes Földközi tengeri hajóútra indult a barátnőjével. Mit olyanba? Még olyanabban!

Amikor a Keller Család réges-régen együtt utazott a kis autójukkal nyaralni, a kocsiból hiányzó autórádiót ők helyettesítették, szinte az egész utat végignótázták – ez a történet jutott eszünkbe, amikor Szigetvárt elhagyva a hátsó ülés irányából meghallottuk az első énekfoszlányokat, majd egyszer csak becsatlakozott egyikünk, majd a másikunk; Kaposvárott az Internacionáléval köszöntöttük, Juta előtt a Sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják című dallal közelítettük, az M7-ről a Tavaszi szél vizet áraszt strófáival kanyarodtunk a Keller Családi Ház felé. És az épület előtt megállva: néma csend. A Mama arcán évtizedek suhantak át, oda és vissza. Némán járta a szobákat, kukkantott be a fürdőbe, szemlélte a teraszt. Látszott rajta, hogy meghatódott, gondolatai a férjével töltött fiatalságuktól napjainkig száguldozott.

A délutáni és esti beszélgetésekkor sokszor felemlegette, hogy mennyire büszke gyermekeire, akik a faházat felváltották, és mennyire büszke lenne Keller Gábor, ha látná azt a sok szépséget, amit ebbe a házba teremtettek.

A rend kedvéért azt is jelentjük, hogy a fű növekszik, 10-e környékén várjuk a konyhabútort, az Eon elvégezte az Érintésvédelmi jegyzőkönyv felvételét, így 8-12 napon belül a napelemeket bekötik a hálózatba (újabb mérőóra csere), és a kivitelező, a műszaki ellenőr a lakhatási engedélyhez szükséges adminisztráción dolgoznak. 🙂  🙂