Befejezés előtt, téli pihenőn a Keller Családi Ház

Már hetek óta csilingelnek a fülünkbe az angyalok, arra ösztönözve bennünket, hogy nagy ívben kerüljük el a nagyáruházakat, ezért – többek között – ennek okán elhatároztuk, hogy a Szenteste előtt meglátogatjuk a téli álmában szendergő, majdnem teljesen készen lévő, balatonmáriafürdői Keller Családi Házikónkat.

A téli csendben, a nádas hűvös, de nem jeges susogása közepette megilletődötten nézünk egymásra: a házikó és mi. Csak mi állunk szemben egymással, és ismerkedünk.

Az építők rendet tettek, és levonultak a területről, hogy majd januárban folytassák és fejezzék be a munkájukat, így nyugodtan szemlélhetjük a kis házikót, és ő bennünket. Most nem zavar bennünket senki az ismerkedésben.

Illedelmesen bemutatkozunk, hogy mi leszünk az ő gazdái, és boldogak vagyunk már most, hogy ilyen szép, hogy ilyen jó kondiban van, hogy ilyen kicsiny, de barátságos, ugyanakkor valami méltóságteljességgel teli is.

Megnyugtatjuk, hogy igen, a kémény hiánya szokatlan a szemnek, de higgye el, hogy ő a passzívház-félék családjához tartozik, és kifejezetten előnyösen áll, ha naturvörös sipkájához nem tűz fel kéményt.

Nem, nem fog örökké ekkora pocsolya közepén lakozni – vigasztaljuk. Körbe-körbe járda les a sártenger helyén, hogy elvezessük a háztól a csapadékot.

A külső falazatra csiszolás, és színezés lesz még, továbbá a csapadékelvezető ereszcsatorna is hiánytalanul körbe fog érni.

Itt nem a “Szezám tárulj!” a bűvös jelszó, amellyel házikónk beenged bennünket, hanem modern korunk modern távirányítóján egy régimódi ujjpöccentés, és a modernkori modern redőnymotor duruzsolva emeli a lamellákat. Aztán kilics-kuluncs a zárral, majd a riasztó kikapcsolása a következő lépés. Szerencsére, nem kellett Pécsre visszafutni a személyes kódokért, elegendő volt a levelezőrendszerbe lépni értük (ugyanis, kedves barátunk, aki rekordgyorsasággal beszerelte a riasztórendszert, a mesterkulcsot és a személyre kiosztott kódokat a levelezőrendszerre küldte meg, az pedig automatikusan továbbküldte. Mindenkinek.  😀

Nos, nehogy azt higgye bárki, hogy felülmúlhatatlan módja a kód-megosztásnak, hogy kiírjuk őket egy levelezőlistára. Áááá, dehogy! Mi van akkor, ha valaki nem olvassa a levelezőlistát? Osszuk meg egyéb eszközön is! (Megbeszéltük, hogy az első belépést videón rögzítjük. Megöregítjük (értsd: megörökítjük) azokat a pillanatokat, amikor a Jézuska néni (magyar hangja: Jucuska, az építtető) redőny föl, ajtó kinyit, riasztó kikapcs, építők fenyőfácskája elhelyez. Ez egy elég jó videóötlet ahhoz, hogy a végére a riasztókódot megosszuk a világgal. (Legalább elfoglaltság a riasztó átprogramozása…)

A belépést követően nyugodtan, és alaposan megszemlélünk minden, leszámoltuk a sarkokat, a majdani kapcsolók helyét, találgattuk, hogy mi kapcsolhat, és mit kapcsolhat. Melyik drót vajon mi lehet.
Virtuálisan kezet mostunk a már meglévő mosdóbútor felett, megnéztük a tárgyiasult boylert, amelyik még egy dobozban lakott. Pillanatnyilag túlméretesnek néz ki – valószínű, hogy elfér a mosógép felett,csak nem valószínű, hogy a mosógép tetejét fel lehet nyitni tőle. Lehet, hogy két db 60-literes cserén kellene gondolkodni?

A legjobban a wc virtuális kipróbálása közben röhögtünk; nem sokon múlott, hogy a próba-póz beállítása során a virtualitás átcsapjon a valóságba… 😀 😀

Gondosan lemértük a konyha szélességét, magasságát, mélységét, átmérőjét, kerületét, területét – és máris kisebb szócsata alakult ki arról, hogy miképpen kell majd elrendezni a konyhabútorokat. Természetesen, mint ilyen helyzetben mindig, a férfié az utolsó mondat: “Igen, Drágám, úgy, lesz Drágám!” 😀 😀

A nappali rész már nem is hozott semmi különvéleményt, egyszerűen elég volt felmérni, és majd a Hölgyek eldöntik, hogy milyen lesz a berendezés, hiszen “Aquila non captat muscas.” – ugye, férfitársak? 😉

Még szerencse, hogy az egész házikó nincs egészen 66 nm, mert így alig 2 órányi időt igényelt, míg alaposan körbejártuk, megszemléltük. Most már örülünk, hogy nem tudtuk a Versailles-i kastély mását felépíttetni (több okból sem, de ha azt kellene most bejárni, vagy eh hónap alatt készre jelenteni… 😀 :D.

Mivel az átprogramozott riasztókódot nem akartuk ismét az ország-világ elé tárni, a távozásunkról nem készítettünk videót. Egyszerűen elhelyeztük, köszönetünk jeléül, az építők – az Adam-House Kft. Csapata – számára hozott kis fenyőt a nappali közepén (az ajándékokat majd az új év első hetében, amikor folytatják a munkákat, fogjuk átadni nekik), riasztó bekapcs, ajtó bezár, redőny leenged, drótkerítés bezár.

Elköszöntünk kis kedvesünktől, a szépséges kisházikótól, hogy pihenjen az új év első hetéig, amikor érkeznek a kozmetikusok, műkörmösök, fodrászok, szabók, varrók, és ki tudja még kik, hogy a világrajövetelére teljes pompájában mutatkozzék minden hódolója előtt.

A képek – szokásunkhoz híven – a GALÉRIA menüponton keresztül érhetőek el.

Minden kedves Barátunknak, Olvasónknak, a Kivitelezőnknek, a Tervezőinknek, a Műszaki Ellenőrünknek kellemes karácsonyi ünnepet, és boldog, egészségben és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk!