Leylandii ciprusok telepítése kellemes meglepetéssel

Szerző: KELLER Családi Ház Közzétéve:

Ha már egyszer megígértük kedves Szomszédainknak, hogy ők is élvezhetik az élő, örökzöld sövényfal nyírását, majd egyszer, valamikor, ahhoz cselekednünk kellett, és leginkább: telepíteni a leylandii ciprusokat hozzá:

91 m a kerítés mellett, 65 cm-es tőtávolsággal = 140 db leylandi ciprus. 1 lyuk kifúrása és a leylandii telepítése = 5 perccel kalkulálva –> 700 perc, azaz majdnem 12 órát jelent – ennyit a magas matematikáról, amelyet a művelet tervezéséhez alkalmaztunk.

A magas matematika nyomán minden érdekelt, épkézláb rokont, barátot értesítettünk, akiről úgy véltük, hogy egy szombati, szikrázóan kék éggel bíró, napsütötte napon a leghőbb vágya végtelennek látszó mennyiségű örökzöld növényzet földbe plántálása, lakóhelyétől legalább 150 kilométernyi távolságra, csekély élelmiszer, annál több ital társaságában, nonkomformista éjszakai hálózsákos alvással. Ja, azt persze elfelejtettük, hogy szombaton kell ledolgozni a munkahelyeken egy hétköznapi munkanapot az ünnepek miatti torlódások okán…

A balatonfenyvesi Czanka Lajos földgépes vállalkozóval aránylag egyszerűen zöldágra vergődtünk: már a negyedik egyeztető telefonhívásunkra el tudtuk magyarázni, hogy igen, mégis csak a hatodik verziónk lesz a megfelelő, és a földgéppel az új kerítés tövét, kanászélességnyire tolja le asztallap simaságóra, hogy legyen placcunk a cédrus ültetéséhez.

Varga László Marcaliból (állandó segítségünk a zöldmunkákban, és a kerítésépítés brigadérosa) tiszte volt legalább 2 ember “beszerzése” – a munkanap miatt ez sikertelenségbe futott, pedig mindent megtett Varga Laci az eredmény érdekében.

Nagy László műszaki vezetőnk (és sógorunk) szombat reggel 8-ra ígérkezett, Nagy Máté Levente nevű gyermekét is beígérte, csak neki délelőtt tanítása volt. Matus Dezső barátunknak szombat délelőtti programja volt, de annak végeztével szívesen begyűjtötte Mátét, és délutános műszakot bevállalták.

Dobány Sándor, úgyis mint másik sógor és keramikus, az utolsó pillanatban került az utazókeretbe; nem azért, mert az építtetőket kímélni kellett volna, hanem úgy látszott, hogy a kétnaposnak tűnő munkához minden kézre múlhatatlanul szükség van.

Übung macht den Meister” – mondja a tanult német, ami szabad(os) fordításban annyit tesz: “Addig szopsz, míg minden fortélyt el nem sajátítasz.”

Az első gyakorlati oktatást már az induláskor magunkénak tudhattuk, miközben a Balázs Mérnöki Iroda jeles gazdájától, dr. Balázs Ferenc úrtól átvettük a jószívvel kölcsönkapott talajfúró berendezést. Minden gép akkora helyre nem fér el, amekkora helyet fenntartottunk számára a csomagtartóban. Végül, a tartókeret szétszerelését követően egy marék csavar meg anya a zsebbe, a gép a csomagtartóba kerül. (Természetesen, a sok rendezgetést nehezen viselte a masina üzemanyagtartálya, így a balatonfenyvesi szálláshelyünkig kellően átható benzinszag terpeszkedett az autóban, kénytelenek voltunk leengedett ablakokkal utazni (14 C°-ban ideális).

Visszafelé már megtanultuk a leckét: odafigyelve, gyakorlattal, a masinát akkora méretre lehet összehajtogatni, hogy csak kettő csavar marad a zsebben, a fél csomagtartó üres, benzinszag meg egyenesen hiányzott… 😀

Este hét körül begyűjtöttük Dobány Sanyit, aki úgy fel volt málházva, hogy azt hihette volna az ember, hogy éppen kirakta Keller Ági a szűrét, és két barátja jött elköltöztetni (csak a benzinszagot nem értették…) 😀

Csak az elfogultak vélekedhetnek úgy, hogy az este 10 óra körüli megérkezésre fogyasztott 4 dl whiskey 3 embernek sok. Vagy azért lehet ez a véleménye, mert fogalma sincs arról, hogy vittünk magunkkal söröket, borokat a várható kétnapi megpróbáltatások és a ház fűtetlensége ellen. És a másnapra várható Matus Dezső barátunk kedvenc vodkáját is csak azért bontottuk fel, hogy nem mérgezett-e a vizecske… 😀

A hideg elleni védekezés közben azonban vacsoráztunk is némi kovászos friss kenyeret, vajjal, felvágottakkal, májkrémekkel, csípős paprikával – természetesen, csak módjával, mert tudjuk, hogy lisztes termékek nincsenek az alakunkra jó hatással. (A krónikás megjegyzése: 11 körül, mikor aludni mentem, még hallottam: “az Árpád-házi királyok korában…”, “amikor Skóciában..”, “az erdélyi fejedelmek…”, de nem törtem magamat, hogy az összefüggéseket összerakjam. Elaludta, Hogy Uher István és Dobány Sándor meddig váltotta még meg a világot, azt nem tudom. Ők sem. 😀 )

05:45-kor ébresztő, reggeli készítése, tisztálkodás, munkaruha-öltés volt a program, majd 06:30 kor Dobány Sanyi gyűrődött ki a hálózsákjából, 06:45-kor Uher Pistit is kiimádkoztuk a takarók alól, fél nyolc már a telken talált bennünket, ahol rövid kipakolás és gépszerelést követően megkezdődött a növények ültetéséhez szükséges fúrólyukak ki- és megjelölése – karók leverése, madzag kihúzása, távolságok megjelölése.

Következő léős a fúrógép üzemszerű alkalmazása volt; a fúrószár állandóan kiesett a helyéről, míg rá nem jöttünk, hogy mint a fúrógépen a tokmányt, itt is hasonló módon kell lezárni a szerkezetet. Ugye, ugye! Mit tesz az Übung! Amíg rá nem jöttünk a nyitjára, addig egy lyuknál 4x esett ki a fúrószár, legalább. A tizedik lyuknál már csak egyszer-kétszer, a 20-tól pedig már szinte sohasem. (Amikor visszaadtuk a gépet, akkor mondták, hogy “Ja, három gépünk van, de egyiknél sem lehet bezárni a tokmányt, mert kikoptak, de kis gyakorlattal nem is kell, hogy működjön.” Na! Ugye, hogy a gyakorlat! 😀

Aztán 9 óra körül megérkezett Nagy Laci, hozott a pécsi kölcsönzőből ő is egy fúrógépet. Igaz, hogy egyszemélyes kezelésű fúrógép, nem olyan terepre termett, mint az előbbi masina. Először rájöttünk, hogy nem adtak a fúrószár rögzítéséhet sasszeget, majd kipreparáltunk egy sasszeget (ne akarja senki se tudni hogy honnan, és milyen eszközzel, de a feladat abszolválva.) Másodszor rájöttünk: egy pöccenésre indul, és szép motorhangja van alapjáraton, csak a gázkar adagolására nem reagál, nem forgatja a fúrószárat. Szóval, ez a második fúró letámasztásra került, és párás stopkapcsolójával figyelte hangtalanul, hogy a nagy társa milyen szépen muzsikál.

Majd pár percen belül megérkezett a pécsi Profi Faiskola Kft. gazdája, Péntek Tamás úr a 140 db leylandii ciprussal, és rögtön segített is lepakolni azokat.
Jajj, nemááá! Nem leszórta egy kupacba! (Gyakorlat!!) Plató ajtaja lenyitva, Uher Pist a platóra ültetve, ahonnan a kocsi lépésbeni mozgása közepette leadogatta a műanyag cserepekben lakozó, kb. 60 cm-es növényeket, így alig pár lépést kellett velük tenni, hogy a majdani helyükhöz közel letehessük őket, várjanak ott az ültetésig.

Aztán beindult a (benzin)gőzhenger: Dobány Sanyi és Uher Pista erőnek erejével elragadták a fúrógépet, és a megszerzett, fúrószár-el-nem-ejtő tapasztalatukkal felvágva, egyik lyukat a másik után gyártották boszorkányos gyorsasággal. Nagy Laci és a krónikás nem győztek utánuk haladni az ültetéssel.

Háromnegyed 12-kor Matus Dezső hívott bennünket, hogy készüljünk, mert indulnának Nagy Mátéval. És ekkor olyan történt, amit a 4 meglett korú, helyszínen ténykedő emberke, azaz mi, nem hitt volna még az előző nap estéjén sem: “Ha eddig nem jöttetek, már nem vagyunk rátok kíváncsiak, maradjatok otthon!” 😀 😀

Fél egykor mindent elpakolva, szemetet, műanyag cserepeket összeszedve üldögéltünk a felmelegedett betonalapon, és jólesően pihegve élveztük a megöntözött leylandii ciprusok látványát, a nap melegét.

Hazafelé a Lóki csárdában (Marcali – Lókpuszta, 0199/1 hrsz, 68-as út Marcali és Kéthely között – jó szívvel ajánljuk, csak éppen a honlapjuk nem működik rendesen) elfogyasztottunk egy kiadós ebédet, a teraszon élvezve a nap meleg simogatását, és az udvarias kiszolgálást, és hat órakor, a fúrószerkezet leadását követően mindenki otthonában számolhatott be a 48 órás kaland helyett 24 órában akciónkról.

Összefoglalva: 140 db leylandii ciprus, egy darab talajfúrógép, 4 ember, 4 óra alatt kompletten teljesítette a küldetést, és a ciprusok vidáman lengedeznek a szélben.

A friss ültetést körbekerítettük, és biztosak vagyunk benne, hogy a hamarosan az építkezést folytató Adam-House csapatának is tetszeni fog, és nem okoznak benne semmiféle kárt. 😉

A zöldövezet kialakításáról készült képek a GALÉRIA menüponton keresztül tekinthető meg.


KELLER Családi Ház

Balatonmáriafürdő szerelmesei, a Balaton imádói, akik úgy gondolják "Ha felépül végül a házunk / Bármikor vendégül látunk / Ha este jössz, megvacsorázunk / S nyugodtan elalhatsz nálunk / / Őrizzük álmodat / Álmodj szép álmokat / Álmunkban álmaink / Valóra válnak / / Rendes kis ház lesz a házunk / Ha társaság jön össze nálunk / Érzelmes dalokat játszunk / Ha felépül végül a házunk "

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatár helyőrzője

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .