Drótkerítés építés készen van

Aki azt képzeli, hogy betonoszlopra, vagy vasoszlopra kihúzni a dróthálót – ezt jeleni a kerítésépítés, az sürgősen forduljon kezelőorvosához meg a gyógyszerészéhez! A nagy fittyfenét! A kerítésépítés az egész építkezés legösszetettebb, legbonyolultabb szakaszai közé tartozik; ehhez képest egy svájci mechanikus óra csukott szemmel történő összerakása egy ünnepi körmenet.

Ma Magyarországon, szinte minden vaskereskedés, kerítéselemeket csak eladni akar; kaphatunk a titániumötvözetes, aranybevonatos, mesterséges intelligencia-vezérlésű, mikrochipes önvédelmi kerítéshuzaltól a csirkehálóig mindenféle telekhatárolási eszközt, csak tedd fel az autódra, és húzzál vele a büdös francba, és csinálj az egésszel azt amit akarsz!

Ha pl. beütjük a keresőbe a “kerítésépítés” kifejezést, akkor a Kótaji hirdetések lenyomnak mindent, alig lehet más csapatot találni, azok is – jellemzően  – a telephelyüktől pár kilométerre vállalnak csak munkát. Balatonmáriafürdő (szerencsére), nem a nyüzsgő Riviéra központja, itt annyi a kerítésépítési vállalkozó, mint a németben a nix. 🙂

Nos, ezek a kótaji legények azt hirdetik, hogy egy nap alatt, ezer forinttól, anyagostól felépítik a kerítést oszloppal, dróthálóval (plusz anyag). Nem, ennek nem kell bedőlni! Több napos “üldözés” után sikerült valakit telefonvégre kapni, hogy az egy hete email-ben elküldött ajánlatkérésünkre küldenek-e választ. 2 hét múlva küldtek. Csak a saját, hirdetési áraikhoz nem passzolt a számtan. Csak úgy vállalkoznak, ha a terep nyílegyenes, semmi nincs az építendő kerítés nyomvonalába, a talaj nem puha és nem kemény, ha csak betonoszlopot és drótkerítést használunk, semmi extra kívánságunk nincs.

A kótajiak a mai napig nem válaszoltak az árjegyzékükkel nem összhangban lévő árajánlatukra feltett kérdéseinkre. (Azt is hirdetik magukról, hogy egy mintakollekcióval kiszállnak a helyszínre felmérni a lehetőségeket, tanácsot adnak, időpontot egyeztetnek. A kaposvári lerakatuknál a telefont még nem vették fel, a kutya nem akarta megtenni azt a 65 km-es távolságot. A megrendelni szándékozott anyagot egy túrajáratuk szívesen ledobta volna az üres telken, csak egész nap várja őket valaki a lóvéval…)

Végül a 91 m hosszúságú kerítést egy marcaliban lakozó ismerősünk és barátai “alkották meg” számunkra (köszönet Varga Lászlónak és csapatának!), mindenféle felhajtás nélkül: a keleti és nyugati szomszédaink kerítéséről lekapták a régi dróthálót, felgöngyölítették, és a telkük sarkába tették. A nyugati oldalon lévő, ingó-bingó faoszlopokat kioperálták (menet közben derült ki, hogy a faoszlopok a föld mélyében kb. 40×40-es betontuskókban lettek elhelyezve, és azért inogtak, mert a földben elrohadtak, de a mocsadék betontömb viszont nem esett atomjaira – réselővel kellett szétbányászni mindegyiket). A szomszédunk kapuját tartó faoszlop-szerkezethez nem is nyúltunk, inkább a telkünket kisebbítendően, mellé ültettük a mi betonoszlopunkat (kikerültük 🙂 )- jobb a békesség, mert kapuszerkezetet nem szerettünk volna megbolygatni.

A megtisztított terepen a nyomvonalat kizsinórozták a mezsgyekarókhoz, és a zsinór mentén egy ásónyom szélességű, kb 30 cm mélységű árkot ástak, némi magyaros felhanggal fűszerezetten; itt ugrottak az ásók acéljára az alattomos gyökérmaradványok, betonmaradékok, geológiai csodák (érdekes, hogy a balatoni homok- és tőzegtalajban mindig ott bukkan fel a néhai vulkántevékenység bazalt-maradványa, mészkő-képződménye, a cro-magnoni ősember bádogvödrének maradványa, a neandervölgyi traktorgumi acélbetétje, ahol a mindenkori ásás nyomvonala halad, teljesen mindegy, melyik irányba indulunk el…).

Az áskálódásra az ásás ellen van szükség; a kerítéshuzalt ugyanis kb 30 cm-re lesüllyesztjük, hogy az esetlegesen kaparni szándékozó kutyáinkat alaposan meglepjük vele, így próbálunk előre gondoskodni arról, hogy nehogy váratlanul a szomszédnál bukkanjanak fel, és ártatlan szemekkel bámuljanak az éppen rotyogó kondérba. Houdini-jelenség megelőző, kerítésdrót földbe süllyesztve = kutyakíváncsiság-elhárító megoldás. 😀

A kiásott nyomvonalba, kb. 2,5 méterenként lyukak lettek fúrva (igen, csak a lyukhelyeknél van acélházas Hoffherr traktor szelepház, gyémántbevonattal rendelkező, 217 m hosszúságú gumiszalag – aranyrög, bezzeg, egy sem), a 2,60 m hosszúságú betonoszlopok elültetéséhez. (Már most szólunk az utókornak: az oszlopok lábai mellé, az iszapos talajba, vasrúd segítségével vissza-csömöszkölésre került a relikviák egy része, hogy az oszlopok stabilitást nyerjenek.)

Az oszlopok négy sor dróthuzallal összekötésre kerültek, és a huzalra, oszlopokra a hegesztett, 1,6 mm-es kocka drótháló (7,5 cm-es lyukméretű) kifeszítésre került.A kerítés magassága így kb 1,70-1,80 m körül alakult a felszín felett. Az árkolás visszatemetésre, a föld egyengetésre került. Készen vagyunk. (Az északi részen kerítés panelek lesznek majd, és azt már a generálkivitelezőnk végzi majd, a kapuelemek beépítésével együtt.

Összehasonlításképpen: A kapott legkedvezőbb ajánlat 377.717,- Ft, nekünk ez kijött 314.488,- Ft-ból (érdekesség: az anyagok a kótajiak kaposvári lerakatából lettek beszerezve, mert ugyan nem válaszolnak időben, de a legkedvezőbb beszerzési ár valóban náluk van, csak el kell menni, elhozni, és “csinálsz vele mit tudsz…”).

Következő lépésként, még a 15-i hétre, vagy az azt követő hétre ígért falszerkezet építés megkezdése előtt, a kerítés tövébe leylandii ciprusok kiültetését tervezzük; nagyjából 60-70 cm-es tőtávolságra, kb. 120-140 db, 80-100 cm-es örökzöldnek kell(ene) lyukakat fúrni, beiszapolni a lyukakat, belehelyezni a gyökeres növényeket, ráhúzni a földet. Jó kis program… 🙁 A leylandii ciprusok viszont gyönyörű zöld sövényt alkotnak, és el fogják takarni a kerítésdrótot, nem kényesek sem a talajra, sem az időjárásra, lombjukat nem hullajtják, azaz nem szemetelnek, kártevőjük gyakorlatilag nincs. Itt Pécsett is ilyen zöld falunk van, és nagyon imádjuk, vendégeink mindig megcsodálják, és dicsérik.)

Végezetül (de nem utolsósorban), köszönjük szépen szomszédainknak hozzájárulásukat, hogy a kerítést megépíthettük, és reméljük, hogy nekik is tetszeni fog a leylandii zöld felület! (Sajnálatos módon azt kell látnunk, hogy szomszédaink telke annyira kicsi, hogy nem fér rá az a fröccsmennyiség, amennyiért az ő oldalukra majdan átnyúló sövényt nyírni tudnánk. Cserébe bármikor, bármilyen formára, bármely évszakban az oldalfalat majd saját maguk nyírhatják, a magasság-tartásról gondoskodni fogunk, amint alaposan megbeszéljük egymással (többször, több fröccs mellett) előtte. Javaslatunk a kb. 2-2,50 m között tartani, ami túlságosan nem árnyékol, de mégis impozáns látványt nyújt, és még könnyedén kezelhető. A szomszédaink sövény-nyírását nagy tisztelettel, örömmel, párás poharakkal, bármikor örömmel nézzük. 😀 😀 )

Leylandii ciprus – az élő örökzöld sövényfal