Hagyjuk már a tetőt, meg a magasságot (is) békén! Tisztelet az alkotóknak!

Ezt a blogot – alapvetően – az a kényelmesség indította, hogy ne kelljen sem a családnak, sem a barátainknak újból és újból elmondani minden egyes lényegesebb, vagy lényegtelenebb történést, ne kelljen mindenkit, minden alkalommal “képbe helyezni”. Ahogyan a ház is, ez is családinak indult…

Aztán a ház maradt családi háznak, de a blog kapott egy újabb szerepet; a generálkivitelező Adam-House Kft. megkért bennünket, járuljunk hozzá, hogy hadd tekintsék az építményt amolyan “Balatoni SIP technológiás családi ház referencia” munkának. Miért ne tettünk volna eleget a kérdésnek? Generációk álma, munkája, több mint 20 év spórolása van/lesz a kis házikóban, a látványtervek alapján azt is mondhatjuk, hogy helyes a kicsike. Miért ne lennénk büszkék? Miért titkolnánk?

Aztán az írások közepette felmerült az is, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik “bejárjuk a hadak útját”, miért ne segíthetnénk azzal másoknak, hogy leírjuk, milyen örömteli pillanatok történnek velünk, milyen tévútra kerülhetünk, milyen tervezőt, kivitelezőt ajánlunk, mit rontottunk el, min gondolkodunk. Ha csak egy embernek, egy dologban segíthetünk, akkor azt miért ne tegyük meg?

A bevezetőhöz képest nem lesz túl hosszú a mai írásunk, viszont – úgy véljük – nagyon is fontos mondanivalónk, ha úgy tetszik: tanácsunk, van azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint mi, vagy úgy tervezik, hogy a belátható jövőn belül építkezni szeretnének:

Elnézést kérünk a tervezőktől, a kivitelezőtől! Igen! “Mea culpa, mea maxima culpa, és bocsi, bocsibocsi”!

Ha valaki olvassa a tető hajlásszögével, vagy az építménymagassággal, épületmagassággal foglalkozó siralomházi írásunkat, akkor úgy vélheti, hogy minek a sok szakember, amikor a hozzá nem értő is ki tudja guglizni a frankót! 🙁

Önmagunk példáján okulva azt kel mondanunk: a nagy büdös frászt! Pont olyan, mint amikor egy orvos úgy gyógyítaná a páciensét, hogy nem is látja, nem is tud róla semmit, csak bízza az egész dolgot a telepátiás képességeire.

Egy házépítés nem olyan, hogy bemegyünk az ABC-be, kérünk két mázsa házikót, 4 mázsa terepszintet, fél mázsa teraszt, de tessék díszpapírba csomagolni, mert meglepi lesz!

Egy ház építése, az elhatározástól a beköltözésig, egy alkotó folyamat, egy nagyon hosszan elnyúló, nagyon bonyolult alkotói folyamat. A folyamat látványos része, amikor a markoló beleharap a földbe, vagy a daru beemeli a tetőszerkezetet, vagy épül a járda, de el kell hinni, hogy ez csak egy kicsinyke része az egésznek.

A tervezők (el kezdtük megszámolni, hogy hány tervező működik közre, hányan dolgoznak össze, hogy a mi kis tökalsó házunk létrejöjjön – meglepődtünk. Építész főtervező, tervező, tervezési alvállalkozók, vizes tervező, napelemes tervező, energetikai tervező, tetőszerkezeti tervező, aztán fonalat veszítettünk… 🙁 Az építésztervező (C.S.Ő. Építésziroda Kft.) és a generálkivitelező (Adam House kft.) tervezői adják a gerincet, az ő összedolgozásuk nélkül cseszhetnénk az egészet.

A történet annyi, hogy – némi túlzással – mint építtetők, kellően transzban vagyunk. Ahogyan közeleg az első kapavágás ideje, úgy fokozódik az eufóriánk; nap, mint nap újabb dolgok jutnak eszünkbe, újabb “mi lenne, ha” kéréssel, kérdéssel hívjuk a tervezőket, a kivitelezőnket. Ők látják ugyan rajtunk a dilink jeleit, de mégis kedvesek, türelmesek, igyekeznek mindenben kedvünkre tenni (talán csak nem azt várják, hogy a beteg megnyugszik?, lehet, hogy már régen készen lennének, ha nem lábatlankodnánk folyton? 😀 )

Ilyen kedvünkre tevés például az is, hogy az alkotói folyamatok egyik-másik fázisában a legkülönfélébb állapotban leledző gondolataikat “megrajzosítják”, és megküldik nekünk. (Valahol érthető, hiszen a sok alaprajz, metszet, nézet, csomópont nekünk olyan magas, mint zsiráfnak a farzseb, máshogy nem tudjuk magunk elé képzelni a jövőt.)

Nos, a legutóbb kapott munkaközi állapot rajz, az a fránya építménymagasság kontra épületmagasság, okozott pánikrohammal vegyes, egekből az orral a földre történő érkezés hangulatot, ahelyett, hogy a józan eszünkre hallgattunk volna.

Szegény építész jót akart nekünk, hogy beleláthassunk a munkájának egy részébe, hogy megmutassa hol tartunk, honnan gondolta volna, hogy az eddig felszedett félműveltségünkkel nekiállunk olyanban megoldást keresni a Google segítségével, ami még az építészek és az engedélyező hatóságok között is nagy csatákra adhat okot?

Mindenkinek azt tanácsoljuk, amit az alábbi, az internetet többször bejárt kép is javasol:

Bízzunk meg a tervező(k)ben, és a kivitelezőnkben, hiszen alapos kutakodás után mi választottuk őket. Ha nem bízunk bennük, akkor magunkban sem bízunk – az meg mán hogyan kinéz?

Várjuk meg, amíg azt mondják, hogy mindent meghallgattunk, mindennek utánajártunk, minden kellék rendben van, ez lett belőle – akkor beszéljünk róla. Azt ne akarjuk megoldani, amihez nem igazán értünk, csak a piacon, meg a kocsmában azt mondták, hogy… Építtetőként ebben a fázisban az a dolgunk, hogy böngésszük az internetet, hol lehet kapni akciósan budit, mosdókagylót, járólapot, csempét, lámpaburát, ágyakat, szekrényeket, kissámlikat, zenélő biliket – mindent, ami egy új házacskába csak kell(het). 😀

Mit mondasz? Tessék? Jaaa, hogy mi van az építménymagassággal?

1. Kaptunk a nagy nyomulásunkra egy munkaközi tervet, amin még fennragadt egy régebbi bejegyzés, amitől beszartunk. A tervező meg elutazott hétvégére, nem értük el, és mentünk, amerre a fejünk húzott.

2. Reggel felhívott a vezető tervező, és közölte: nincs baj a magassággal, ha lenne, akkor azért vannak,hogy megoldják. Nem mondta ki, hogy hagyjuk legalább nyugodtan dolgozni őket, ha barátságból elvállaltak bennünket soron kívül, de felsorolta, hogy mi minden van még folyamatban, miket tesznek a generálkivitelezővel történő összehangolás során.

Valahol nagyon nagy igazság az, és talán tanulság is – a tervezőnek, kivitelezőnek, építtetőnek egyaránt; hagyjunk mindenkit dolgozni azon a területen, amelyikhez ért, amelyikért felelősséget vállal. Fontos tényező az idő, de fontosabb, hogy később ne mutogathassunk egymásra, hogy ez ezt mondta, az azt kérte, amaz úgy hagyta. És akkor biztosan maradéktalanul örömteli lesz élni a törpelakunkba! 🙂