Minden az alapoknál kezdődik

Azt nagyon jól tudjuk, hogy az életben mennyire fontos dolgok az alapok, és ez egy épülő ház esetében sem lehet másképpen; az épület alapozása azt a célt szolgálja, hogy a falakról a talajra jutó terhelést megfelelő módon átadja (és eloszlassa) a teherbíró talaj felé.
Hátborzongatóan hangzik a tudományos megfogalmazás, de tény, hogy cseszhetjük a legszebb házunkat is, ha egyszer a helytelen alapozás miatt megroggyan, süllyed, emelkedik, reped…

Van az alapozásnak egy másik fontos vetülete, mégpedig a pénz! Az első tervek költségvetésében az alapozás a teljes kivitelezési munkák mintegy 30 %-át tették ki. A 30 %-os arány önmagában lehet, hogy helytálló, de számokban mérve közel 8millió forint egy 64 nm-es házikónál dermesztően hangzik, több mint amennyi a 30 nm-es faházunk eladási ára, sőt! Majdnem ennyiért már egy öreg, felújításra szoruló házat is ki lehet fogni időnként.

Aki már járt a Balaton déli partjainál, és látott már vakondtúrást a telkekre benézve, az láthatta, hogy a túrások szürke homokkupacok, és ezek a földkupacok pont úgy néznek ki, mint a gyerekek által a strandon épített, de már összerogyott homokvárak.

Azt sejtettük, hogy a parton lévő zöld növényzet alatti vékony termőtalaj-réteget valami ilyesmi követheti a mélyben, de pontos tudomásunk nem volt a rétegződésekről. Nem is igazán érdekelt bennünket, nem értünk hozzá, majd a szakemberek megoldják, hiszen a Balaton déli partján nem ez az első, de nem is az utolsó ház, amelyet felépítettek, felépítenek.

Ugorjunk vissza majd egy évecskét az időben, hogy teljesebb képet nyerhessünk a MI HÁZUNK alapozásáról, meg az egész építkezésről:

Mint bármelyik más normális építtető, úgy véltük, hogy megvettük a telket, keresünk egy tervezőt, majd a tervek alapján kivitelezőket keresünk, árajánlatokat kérünk, és felépül végre a házunk…

A telekvásárlással nem volt különösebben probléma; megláttuk, megszerettük, kiderült róla, hogy már 4 éve árverésre hirdették, de a kutyának sem kellett, pedig féláron volt meghirdetve. Árverési ajánlatot tettünk, elfogadva a hirdetményben lévő kikiáltási árat. Talán soha nem fogjuk megtudni, hogy honnan, de 4 év után előugrott a semmiből egy másik ajánlattevő. Az utolsó nap utolsó 5 percében elkezdődött egy igazi licit, ahol az ismeretlen ellenfél alaposan felverte az árat, majd feladta. Csak magunknak tettünk fel kérdéseket, barátaink között, hangosan gondolkodva…

Tervezőt kerítettünk (ajánlotta egy reménybeli, majdani kivitelező). Elég, ha annyit mondunk, hogy a helyszíni bejárástól, ahol a megbízást megkapta az építész, a tervek kézhezvételéig “röpke” 3/4 év tellett el, de erről majd máskor mesélünk.

Az építészethez nem értőknek (mint akik mi is vagyunk) is feltűnhet az alábbi rajzon, hogy a ház vasbeton aljzata (a rajzon az alsó, függőleges csíkozásra merőleges, sötétebb vonalakkal jelölt rész, a padlóvonal) alatt úgy néz ki, mintha rudakkal lenne a ház feltámasztva, vagy szebben szólva, majdnem olyan cölöpökön állt volna a ház, mint Velence házai. 🙂
Igen, 54 db 3 m hosszúságú, ⌀ 30-as, helyszínen gyártott vasbeton oszlop szerepelt a tervekben. Cölöpözésnek lett elnevezve, bár nem biztos, hogy ez a pontos szakkifejezés. Mi csak annyit éreztünk belőle, hogy mindegyik kivitelezésre ajánlatot tevő ennél a résznél vakarta a fejét. Aztán mi is simogattuk a kobakunkat; vastagon fogott a ceruza, aztán az is előkerült, hogy miért: Annak a társaságnak akik nevében a tervek készültek, nem várt módon, a déli parton azon kevés kivitelezők közé tartoznak, akik a cölöpözés kivitelezését végzik.

Egy elismert, idős szakmabeli tekintély így fogalmazott: “Azt el kell ismerni, hogy a területet nagyon jól ismerik, jó szakemberek. De itt látszik, hogy a gombhoz keresték a kabátot.”